Fűszer és Lélek tegnap arrólírt, hogy milyen volt az élet Erdőbényén, a nagyszülei életében. Igaz ez Vönöckre, meg Bébre*, az én nagyszüleim életében – fiatalkorában. És milyen véletlen, de a tegnap idézett könyv is erről szól – erről a régi, lassú életmódról, csendesen csorogva, a mi hihetetlen – bár csak öt percig tartó izgalmaink nélkül. (és fokozom: Azonos is nosztalgiázott tegnap)
Aztán elhangzott egy-két hozzászólásban, hogy milyen jó is volt akkoriban. Kicsit elgondolkoztam. Biztos vagyok benne, hogy akkoriban meg arról beszéltek, hogy micsoda jó dolguk volt azoknak, akik még a „békeidőkben” éltek. A dédiék, meg az ő szüleik talán a múlt-múlt századról beszélgettek hasonlóképpen. Mert akkor még nem volt vonat, távíró, meg híradó és rádió**, emlékszel, még nem ezt a felgyorsult világot éltük – mostanság a postáskisasszony hazafelé menet csak úgy elmeséli, hogy mi történt a szomszéd megyeszékhelyen a Jancsiék sógorával!
És hogy boldogabbak voltak –e? Amikor sokkal több embernek volt gondja a napi betevő? Amikor, ha valaki elvált a faluban, akkor még az unokáját is úgy ismerték meg, és úgy beszéltek róla, hogy ő annak az unokája? Két világháborúval a nyakukon? Meg harmincas évek és ötvenes évek? Igen, boldogok voltak. De nem boldogabbak, mint mi.
És aki szeretne, ma is kiléphet. Itt láthattok rá egy példát. Vagyis nem olyan jó példa, neki még megvan a rohanós munka is, de például az Őrségben, és még ezer helyen, rengeteg ember él, aki úgy döntött, hogy inkább a békesség.
Mi, meg akik maradunk rohanósan boldogok, időnként szendvicsből jutunk hozzá a napi betevőhöz – mert az gyors, bárhol megehető és jó esetben finom. Mostanában sokat beszélek majd az unokahúgomról, mégha nem is őt említem, de főzni sokat főzök neki. Mivel még meg sem született, ezért persze édesanyja táplálásával oldom meg a dolgot, úgyhogy ennek megfelelően már főzöm a füstölt kacsacombot, lassan, porhanyósra. Hogy holnap bagettet adjak nekik útravalóul (nem a tegnapit, ez már egy másik), amit a vágásfelületen kicsit megpirítok a grill alatt, majd zöldfűszeres krémsajttal megkenem és belesimítok egy levél salátát, ráhalmozok egy kis apróra szaggatott fejeset, paprikát, paradicsomot, újhagymát. Meg az apró falatkákra vágott kihűlt kacsacomb húsát. Öntetként egy kis méz, olívaolaj, citromlé, bors keveréket kap rá. Mellé csomagolok a kis mózsis táskájába 5 szem csokoládés Bahlsen kekszet, meg egy barackos joghurtot is. Aztán majd egyszer az unokahúgom lányának elmeséli, hogy tudod, a nagyi életében még mobillal beszélték meg egymással az emberek a randevút, és élőben találkoztak a Nyugati téren. Boldog békeidők!
*(jelentkezzen, aki térkép nélkül tudta mind a kettőt – a helyes megfejtők között tejbegríz receptet sorsolok ki. Úgy látom ugyanis, hogy nyereményjáték pedig kell)
** vasút: gőzmozdony 1804 Stephenson, Magyarországon 1846-ban nyílt meg az első vasútvonal Pest és Vác között
távíró: 1836 Morse; Magyarországon 1850-től épül ki a hálózat
híradó: filmhiradó: 1894 Lumiere testvérek, Magyarországon az 1899-ben megnyílt Urániában vetítettek először rendszeresen ilyen filmeket
rádió: rendszeres műsorszórás 1920-tól az USA-ban, Magyarországon 1925-től
